Magyar Népmesék

A jótevő tündér II. rész (népmese)


 
A jótevő tündér II. rész (népmese)Azt mondja erre a lány:
- Láttam én azt, láttam én azt.
- Honnan láttad volna, te semmirevaló?
- A ganajdombról.
- Eredj, te vén tohonya - mondja az urának -, hányd szét mindjárt azt a ganajdombot, hogy ne állhasson rá többet ez a gyalázatos!
A másik vasárnapra egy véka kását vegyített össze egy véka lencsével, hogy válogassa szét, míg a templomban lesznek, mert különben csúnyán jár.
A szegény lány, ahogy magában maradt, csak elfakadt sírva, mitévő legyen, mi lesz már belőle, ha nem teljesíti, amit a mostohája parancsolt. De megint megjelent a jótevő tündér, aki vállalta, hogy kiszemeli a lencsét, csak menjen el bátran a templomba. Színarany ruhába öltöztette, és jól a lelkére kötötte, hogy éppúgy tegyen mindent, mint máskor.
A lány úgy is tett. A királyfinak meg hétszerte jobban megtetszett az aranyruhában. De hiába sietett ki a mise után, mert a lánynak az ajtó előtt - köd előttem, köd utánam - nyoma veszett.
Mikor a többiek hazaértek a templomból, a lencse egy szemig szét volt válogatva a kásától. A mostoha mégis ott kezdte, ahol máskor elhagyta:
- No, te rongyos, no, te mocskos, te ilyen, te olyan, mit csináltál, míg mi a templomban voltunk? Bezzeg ha láttad volna a szépséges kisasszonyt a színarany ruhában, az nem olyan volt, mint te.
Azt mondja erre a lány:
- Láttam én azt, láttam én azt.
- Ugyan honnan láttad volna, te semmirevaló?
- A kapufélfáról.
- Eredj, te vén tohonya, szedd szét rögtön azt a kaput, hogy ne állhasson rá többet ez a gyalázatos életű!
A harmadik vasárnap mákot öntött neki össze lencsével, hogy azt válogassa szét, míg ők a templomban lesznek. A szegény lány megint elkezdte a sírást: hogy válogassa ő ki a lencsét a mákból az alatt a kis idő alatt? De a jótevő tündér most is kisegítette, mint már eddig kétszer. Szépen gyémántruhába öltöztette, úgy küldte a templomba. A lelkére kötötte, hogy mikor a templom ajtaján kijön, lépjen rá a küszöbre. Mert a királyfi azt gondolta ki, hogy szurokkal önteti le a templom küszöbét. Majd ha rálép a lány, beleragad a cipője, úgy aztán megtalálja a viselőjét.
Űgy is volt. Mikor a lány kijött a templom ajtaján, rálépett a küszöbre, és lemaradt az egyik cipellő a lábáról.
Mikor a többiek hazajöttek, ő már ott ült a lencse mellett, úgy tett, mintha akkor végezte volna be a válogatást.
Azt mondja neki a mostohája:
- No, te ronda, hát mivel tesznyélkedted el az időt, míg mi a templomban voltunk? Bezzeg ha láttad volna, hogy megint ott volt az a szép hercegkisasszony, csak úgy söpörte utána a földet a gyémántruha. Az volt ám a szép lány.
Azt mondja erre a lány:
- Láttam én azt, láttam én azt.
- Honnan láttad volna, te csúf jószág?
- A hídlás tetejéről.
- Eredj, te vén tohonya, hányd szét azt a hídlást, hogy ne állhassék oda többet ez a gonosz életű!
Mit volt mit tenni a szegény embernek, még a hídlást is széjjel kellett hánynia.
Másnap reggel kihirdetik nagy fennszóval a városban, hogy az a lány, aki ilyen meg ilyen cipőt elveszített, jelentkezzék a királyi udvarban, mert azt a király feleségül akarja venni. De bizony nem jelentkezett ott senki. A királyfi nem hagyta annyiban a dolgot, megmondta a felséges apjának, hogy az lesz a felesége, akinek a lábára illik a cipellő, vagy senki.
Házról házra jártak a király emberei. Ahol eladó lány volt, felpróbálták rá a cipőt. Végtére elértek a szegény ember házához is. Ott a gonosz mostoha a kád alá bújtatta a szép lányt, az édeslányát meg felcicomázta, hogy tessék a királyfinak. De bizony nem tetszett az. Felpróbálta a cipőt is rá, de sehogy sem ment a lány nagy trampli lábára, pedig majd megszakadt, úgy húzta.
Egyszer csak elkezd egy kis kakas kukorékolni az udvaron:
- Kukuriku, a kád alatt a szép lány!
A királyfi felfordította a kádat, hát csakugyan ott kuporog alatta a szép lány. Fölpróbálják a lábára a cipellőt, és úgy ráillett, mintha egyenest onnan nőtt volna ki.
A királyfi majd kiugrott a bőréből örömében. Átölelte, és azt mondta neki:
- Te az enyém, én a tiéd, ásó-kapa sem választ el egymástól.
Mindjárt meg is ülték a lakodalmat, és még most is élnek, ha meg nem haltak.
 
szómagyarázat:
Tesznyélkedik: lustálkodik
Hídlás: ól, istálló üreges deszkapadlója



http://meselap.ucoz.hu/anyoka/tovabbi4.png


http://meselap.ucoz.hu/anyoka/tovabbi3.png