Hol volt, hol nem volt...
A mesékben gyógyító erő lakozik. Hatalmuk van felettünk, noha nem követelik meg, hogy bármit is tegyünk, csak meg kell őket hallgatnunk. Ajtókat vágnak a korábban üres falakra, megindítják a belső életet. A mese koordinátái – „hol volt hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl…” – a mesehallgatót egy sajátos lélekállapotba, a tudat előtti és a tudattalan birodalmába helyezik. A mesélés, mesehallgatás során a felszínre húzunk valamit, ami jobbára nem kellemes tevékenység. Olyan mértékben gyógyszer, amilyen mértékben hajlandó vagy én-ed „feláldozni” és a történetbe helyezni. Ebből adódóan egy történet elmesélését időzíteni kell, gondosan mérlegelve az időt, a személyt, a helyet, a szükséges gyógymódot, és mindemellett leginkább akkor kezdhetünk neki a mesélésnek, ha a történet hív bennünket, és nem akkor, amikor „jónak látjuk.”
A felnövekvő gyermeknek óriási szüksége van arra, hogy átlássa az egyszerű emberi kapcsolatokat, szimpatizáljon a hősökkel, és felismerje a rosszakarókat. A főhősök bőrébe bújva éli át a veszélyt, a megmenekülést, az örömöt, a bánatot, vesz részt kalandokban, harcol az igazságért, és nyeri el méltó jutalmát vagy büntetését. A kicsikben így tehát nem direkt módon rögzülnek az erkölcsi tanulságok. A mesék nem csak szórakoztatnak, hanem jelentős részben nevelnek is: az életről tanítanak, érzelmi kapaszkodókat nyújtanak és segítik a személyiség fejlődését.
A mese oda és vissza hat: a gyerekre és a szülőre egyaránt. Gyermekünk az esti „házi színházat” nagy boldogsággal fogadja majd, hiszen egy felnőtt a valós és az elképzelt világot színesnek és izgalmasnak ábrázolja. A világ – a mesevilág és a valóság is – színes, izgalmas, érdekes, szomorú, vidám... Ezt a gazdagságot meg is kell mutatnunk a gyerekeknek!”
A gyermek figyelmét az olyan történet köti le a legjobban, amelyik szórakoztatja és felkelti a kíváncsiságát. A gyermek mesehallgatás közben átlép egy másik világba. A valós világ és a csodavilág között ingázik. Ez a kettős tudat nagyon izgalmas: feszültséget teremt és old. A mesék sokféle lehetőséget kínálnak. Bármivé átváltozhatunk, hirtelen átalakulhatunk macskából egérré, minden megtörténhet. Ez varázslat. A gyermekek szívesen élnek a mesékből megismert motívumokkal. Játékuk során: boszorkányból királykisasszonnyá változnak. A mese fantáziavilága gyönyörködtet, lehetőséget ad az ismeretek gyűjtésére. Biztonságos értékrendszert alkot. Nevel a szülők iránti tiszteletre, szeretetre, kitartásra, s arra is, hogy hűek legyünk önmagunkhoz. Rámutat a belső értékek fontosságára.
