Magyar Népmesék

Az ördöginas III. rész (népmese)


Az ördöginas III. rész (népmese)Mikor Zsarnok úr megtudta, milyen kárt csináltak neki, csak hápogott. De másnap megint kifundált valamit. Csontokkal pakolt meg egy csomó zsákot, azt bízta a szegény emberre.
- No, te híres, vidd el a lovaiddal a hetvenhét zsák búzámat a malomba, őröltesd meg, mert különben mindkét féltett csődöröd az enyém lesz!
A szegény ember hazament, elmondott a legénynek mindent rendre, milyen parancsot kapott.
- Nincs baj, gazdám, majd én elmegyek a malomba.
Bekocsizott Zsarnok úr udvarába, felpakolta a zsákokat, vitte. A malomban a molnárlegény kiadta az útját:
- Letelt az őrlés ideje, nem őrölök egy zsákkal se már!
- Dehogynem őrölsz! Ha meg nem őrlöd, téged őröllek meg.
Nem figurázott tovább a molnárlegény, hozzálátott az őrléshez. Öntötte volna a búzát a garatba, hát csak úgy zörögtek a csontok a zsákból kifelé.
- Nem búzát hoztál, hanem csontot!
- Ha a tüzes mennykő van benne, akkor is meg kell őrölnöd!
Muszáj volt a molnárlegénynek, meg is őrölte az utolsó darabig.
Hazahajtott a legény, beszólt Zsarnok úrnak:
- Nagyságos úr, itt a liszt, süssön belőle, amit akar!
Hej, majd megette a fene Zsarnok urat, hogy őrölhette meg a molnár a csontot. Aztán egész éjjel törte a kobakját, mit eszelhetne ki, amit nem tud teljesíteni a szegény ember. Reggel aztán előállt vele:
- Holnap reggel a pokolba vigyél a híres lovaidon!
Erre megijedt ám a szegény ember.
- Hogy vihetném, mikor azt sem tudom, a pokol merre van!
- Ne bánkódjon, gazdám, mert én tudom, hisz az ördögök már csak tudják. Én pedig az vagyok. Emlékszik még, mikor a kenyerét megették?
- Emlékszem, fiam.
- Én ettem meg, de Lucifer visszakergetett, hogy szolgáljak meg érte. Megszolgáltam-é?
- Hohó, fiam, százszor is megszolgáltál!
- Akkor pedig ideje hazamennem, elviszem a nagyságos urat is magammal a pokolba, nem lesz rá többé gondja. Hanem jól figyeljen, mert a pokol kapujáig magának is jönni kell velem. Amint én átadom a gyeplőt, ne húzza, ne hajtsa a lovakat, csak engedje szabadon futni őket, s hazahozzák. Itt az udvaron állnak meg.
Reggel befogott a legény, felült a bakra, a gazdája meg melléje. Mentek Zsarnok úrért.
- Nagyságos úr, megyünk a pokolba!
- Eredj innen, még nem is früstököltem!
Sehogy sem akart a szekérre ülni. Ijesztgette csak a szegény embert, nem gondolta igazán. De az ördögfiú nem engedett:
- Azt mondta, hogy vigyük, most már ha akarja, ha nem, jönnie kell!
- Eridj innen, mert kapsz egy nyaklevest!
- Azt még meglátjuk!
Fülénél fogva húzta ki Zsarnok urat, úgy ültette a szekérre. Közévágott a lovaknak, aztán vágtattak a pokol felé.
A szegény ember most már félni kezdett.
- Jaj, fiam, hogy jövök vissza?
- Ahogy mondtam, gazdám, úgy. Elereszti a gyeplőt, a lovak meg szépen hazahozzák.
Mikor a pokolhoz értek, megzörgette az ördögfiú a vaskaput. Megfogta Zsarnok urat a fülénél, és szépen odaültette a többi közé. Ahogy ezzel megvolt, búcsúzni kezdett.
- No, gazdám, minden jót! Innen mehet hazafelé, csak szépen ám, ne húzza meg a gyeplőt!
Haza is ért a szegény ember szerencsésen, és attól fogva ő lett a falu legmódosabb embere.
Pakkban: csomóban
Asztag: gabona kévéiből rakott magas halmaz
Sürmölgött: sündörgött
Tinó: fiatal ökör
Boksa: szénégetésre előkészített, légmentesen takart farakás
Früstök: reggeli



http://meselap.ucoz.hu/Design/Home.png