Aranymadár, aranycsikó, királykisasszony II.

A királyfi újra nekiindult a világnak. Ahogy kiért a határba, megállt az úton, mert azt se tudta, merre keresse az aranycsikót. Akkor eszébe jutott a róka. Elővett hát egy szál szőrt, és elszakította. A róka nyomban ott termett.
- Mi bajod van, királyfi? - kérdezte.
- Semmi egyéb, csak hogy az aranymadár kalitkáját megfogtam, a kezem hozzáragadt, és rajtakaptak! Most már csak úgy kapom meg a madarat, ha a szomszéd király aranycsikóját elviszem érte.
- No, ez nem olyan nagy baj! - mondta a róka. - Menj csak egyenesen, míg egy királyi udvarba nem érsz. Ott találod az aranycsikót. De arra vigyázz, hogy a csikó csengőjét meg ne fogd, mert bajba kerülsz!
A királyfi fogadta a rókának, hogy mindent úgy tesz, ahogy mondta. El is indult, meg is találta a szomszéd király palotáját, abban meg az aranycsikót. Hanem a róka tanácsáról ott is megfeledkezett. Olyan szép volt az aranycsengő az aranycsikó nyakán, hogy azt is szerette volna megszerezni melléje.
De ahogy hozzáért, a csengő akkorát csendült, hogy meghallották az egész palotában. Futottak is mindenfelől a király emberei, elfogták és vitték egyenesen a király elé. Itt meg csak úgy szabadult meg az akasztófától, hogy megígérte a királynak: feleségül hozza neki a szomszéd király aranyhajú lányát.
Mit tehetett a királyfi? Útrakelt megint. Mikor kiért a határba, elővett egy szál rókaszőrt és eltépte. A róka ismét ott termett.
- Mi bajod van, királyfi? - kérdezte.
A királyfi elmondta, hogyan járt a csengővel.
- Most már látom, nem mégy sokra a magad emberségéből - mondta a róka -, mert mindig megkívánsz valamit. Eredj csak tovább ezen az úton. Megint találsz majd egy királyi kastélyt. Abban van az aranyhajú királykisasszony. De ha el akarod hozni, előbb szakíts el egy szál szőrt, a többivel aztán nem lesz gondod! - A királyfi ismét nyakába vette a világot. Ment-ment, amíg meg nem találta a királyi kastélyt. Ott megmondta, hogy bár utasember, valójában királyfi és szállást kért. A király megengedte, hogy a palotában maradjon.
Megismerkedett az aranyhajú királykisasszonnyal is. Hamarosan megszerették egymást, meg is beszélték, hogy megszöknek.
Mikor kitervelték a szökést, a királyfi elszakított egy szál rókaszőrt. A róka abban a pillanatban ott termett.
Elmondta neki a királyfi, hogy a királykisasszonyra már ráakadt, csak azt nem tudja, merre menjenek el úgy, hogy a király észre ne vegye.
Azt felelte a róka:
- Erre ne legyen gondod. Elmegyünk együtt!
Azzal előreszaladt. Futott egyenesen az őrséghez. Nagy riadalom támadt erre a kastélyudvaron, mindenki rókát akart fogni. Utánafutott az egész őrség, rá is lődöztek, de nem találták el. Ezalatt a királyfi és az aranyhajú királylány kézenfogva sétált ki az üres kapun.
Amikor a másik királyi palotához értek, a róka jól megnézte a lányt, és maga is ugyanolyan királykisasszonnyá változott. Még a tulajdon édesanyja sem mondta volna meg, melyik az igazi. A királyfi aztán őt vezette be a királyhoz, az igazi meg kint maradt.
Megörült a király, mikor meglátta a róka-királykisasszonyt. Oda is adta mindjárt az aranycsiót.
Jó messze jártak már, mikor látják ám, hogy szalad utánuk a róka. Nem sokáig volt az lány képében. Megunta a vendégséget, búcsút vett a kapufélfától, és utánuk szökött. Most már megvolt a lány is, meg a csikó is. Amikor odaértek az első királyhoz, aki az aranymadarat fogva tartotta, a róka jól megnézte az aranycsikót, és maga is olyanná változott. A királyfi itt hát aranycsikó képében vezette be a rókát a királyhoz.
(folytatjuk)