Mátyás király meg a katona (népmese)

Elment egyszer Mátyás országot nézni. Ahogy ballag, lát az árok partján egy katonát. Látja ám, hogy a katona retket eszik. Még a hóna alatt is szorongat egyet.
- Mit eszel, szolgám? - kérdi tőle.
- Találja ki az úr! - mordul egyet a katona.
- Talán valami pástétomot? - firtatja a király.
- Lejjebb, uram, lejjebb!
- Ejnye, ejnye - tréfál a király -, ha jól megnézem, úgy látom, hogy te retket eszel!
- Hát éppen eltalálta az úr!
Azzal ballag arrébb a király, de nem úgy a katona! Sehogy se megy a fejébe, ki is lehet ez az úr, aki annyira beleszól még az ebédjébe is.
- Hát az úr kicsoda? talán bizony deák? - kiabál utána.
Megfordul Mátyás, ő is visszaszól:
- Feljebb, fiam, feljebb.
- Talán bizony fiskáros?
- Feljebb, fiam, feljebb!
Megszeppen a katona. Ijedten kérdi:
- Talán bizony valami udvari ember?
- Feljebb, fiam, feljebb!
- Csak nem a király?
- Hát éppen eltaláltad, fiam!
Elkiáltotta magát erre a katona:
- Most már fogja meg az úr a retket, hadd tisztelegjek!