A király meg a favágó (népmese)

Épp arra járt egy király vadászni. Hallgatja, hogyan átkozza az öreg favágó Ádámot meg Évát. Gondolt egyet, és megszólította a favágót:
- Adjon isten, öreg! Csak elhallgattam, hogy milyen bajban vagy te ezzel a favágással. Tudod mit? Gyere velem, ott élsz majd az én kastélyomben, ott kipihenheted magadat.
Az öreg ráállt, elfogadta, amit a király mondott. Ahogy a kastélyhoz értek, a király kiadta a parancsot, hogy viseljék gondját az öregnek, semmiért ne bántsák. Aztán bement a negyedik szobába, elővett két tányért meg egy egeret, az egeret a két tányér közé tette, és kijött.
Azt mondta a favágónak:
- Hallod-e öreg! Itt nálam holtig elmaradhatsz, semmi dolgod se lesz, ehetsz ihatsz, azt csinálhatsz, ami jólesik, csak a negyedik szobába nem szabad bemenned! A szoba nyitva lesz, de te meg ne próbálj bemenni!
Az öreg favágónak csakugyan jó dolga volt, mindent készen kapott, dolgoznia nem kellett, egész nap csak lógázta a lábát. Egyszer mégis eszébe jutott, hogy vajon miért is nem mehet ő be a negyedik szobába.
,,Eh - gondolta -, a szoba úgyis nyitva van, bemegyek én, meg ki is jövök, nem tudja azt meg senki!"
Úgy is lett. A szobában nem volt semmi, csak az asztal közepén volt két tányér egymásra borítva. Már ezt csak megnézi, mi van a kér tányér között! Fölveszi a fölső tányért, de az egérnek se kellett több, usgyi kifelé! Az öreg, amint látta, hogy az egér ki akart szökni, megijedt, a fölvett tányérral újra le akarta borítani az egeret, ezért jól rácsapta a tányért a másikra. A két tányér összetört, az egér meg elszaladt.
Az öreg kijött a szobából, de tudta, hogy rossz fát tett a tűzre.
A király mindent megtudott. Magához hívta az öreget:
- Látod-e, öreg, te se tudtad megállni, hogy át ne hágd a tilalmat! Eddig jó dolgod volt, most mehetsz vissza, az erdőbe! De mostantól kezdve Ádámot meg Évát ne szidjad többet, amiért megszegték a tilalmat!
Nem volt mit tenni, az öreg visszaballagott az erdőbe.