Magyar Népmesék

A mostahalány meg az édesleány (népmese)

 Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egy öregasszony. Annak két lány, az egyik édes, a másik mostoha volt. A mostoha elment szolgálni. Útközben egy kemencére lelt. Azt mondja a kemence:
- Takarítsál ki, te leány, és ha majd visszafelé jössz, friss kenyeret adok neked.
A lány kitakarította. Továbbindult, majd egy kútra lelt. Azt mondja a kút:
- Takarítsál ki, te leány, és ha visszafelé jössz, friss vizet adok neked.
A lány azt is kitakarította. Továbbindult szolgálatot keresni. Útközben egy szőlőbokorra lelt. Azt mondja a szőlő:
- Tisztítsál meg, te leány, és ha visszafelé jössz, jó érett szőlőt adok neked.
A lány azt is megtisztította. Ment, mendegélt, míg Nagypénteken gazdát talált magának, s elkezdett szolgálni. Azt mondja neki a gazdasszony, míg ő a templomban a misén lesz, etesse meg az állatokat. Az állatok farkasok, kígyók, békák, gyíkok voltak. És még azt is mondta, takarítsa ki a három szobát, de a negyedikbe be ne menjen. A leány szót fogadott. Mikor a templomból hazajött az asszony, örült, hogy mindent rendben talált. Azt mondta:
- Itt vannak ezek a ládák, amelyik tetszik, vedd el!
A lány a kisebbik ládát vette el, s megindult hazafelé. Útközben elért a szőlőbokorhoz, és a szőlő így szólt hozzá:
- Jótettedért jót várhatsz - és leszakított egy jó érett fürtöt, s odaadta a lánynak. A mostahalány meg az édesleány (népmese)
A lány megköszönte, és ment tovább. Ahogy ment és a kúthoz ért, a kút így szólt hozzá:
- Jótettedért jót várhatsz.
A kút jó friss vizet adott neki. Megköszönte, és ment tovább.
Ment, ment míg a kemencéhez ért. Megszólítja a kemence:
- Jótettedért jót várhatsz.
Akkor a kemence friss kenyeret adott neki. Megköszsönte, elindult, s mikor hazaért, kinyitotta a ládát. Látja ám, hogy hosszú szoknya, széles, hosszú öv, ing és katrinca van abban. Meglátta az öregasszony édeslánya, azt mondja, elmegy szolgálni ő is. Útközben megszólította a kemence:
- TA mostahalány meg az édesleány (népmese)akarítsál ki, te leány, és ha majd visszafelé jössz, friss kenyeret adok neked.
Erre a lány azt felelte:
- Dehogy hajladozok érted! Nem takarítalak ki!
Azzal ment tovább. A kút is megszólította:
- Takarítsál ki, te leány! Ha visszafelé jössz, friss vizet adok neked.
- Hogy összevizezzem magam? Dehogy takarítalak!
Azzal ment tovább. Megszólította a szőlő:
- Tisztítsál meg, te leány, tele vagyok burjánnal! Ha majd visszafelé jössz, jó érett szőlőt adok neked.
- Én hajladozzak? Én vágjam ki a burjánt? Dehogy vágom!
Ment tovább, míg Nagypénteken gazdát nem talált magának, s elkezdett szolgálni. Azt mondja neki a gazdasszony, míg ő a templomban a misén lesz, etesse meg az állatokat, takarítsa ki a három szobát, de a negyedikbe be ne menjen.
Nem hallgatott a szavára a lány, nem etette meg az állatokat, nem takarította ki a szobákat, de benézett a negyedikbe, ahol ládák voltak. Az állatok nagyon ordibáltak, mikor az asszony hazajött, s nem volt kitakarítva semmi. Azt mondja:
- Amelyik láda tetszik, vedd el, s eridj haza!
A lány elvette a legnagyobb ládát, és elindult hazafelé. Útközben megéhezett, és szőlőt akart szakasztani, de a szőlő mindig elhajlott. Hát ment tovább. Odaért a kúthoz, angyon megszomjazott, de ahogy inni akart, a víz leapadt, pocsolya lett belőle. Ment, ment, a kemencéhez ért, friss kenyeret szeretett volna enni, de a parázs megégette a kezét. Hazaért, kinyitotta a ládát. Látja ám, hogy kígyó, béka, egér van benne. Jól megjárta. Itt a vége, fuss el véle, Szent Péter elébe.



http://meselap.ucoz.hu/anyoka/tovabbi4.png


http://meselap.ucoz.hu/anyoka/tovabbi3.png